A színház, mozi és hangversenytermekben közös, hogy várakozással ülünk a székünkbe. Azt érezzük, itt valami abszolút pozitív dolog fog velünk történni, hiszen ezek a helyszínek magukban hordoznak egy korszakot, esztétikusak, az akusztikájuk természetes, sőt intim, bensőséges. A hallgatónak közeli, realisztikus élményt adnak.
Az áthangszerelt dalokban pedig ott a kapcsolódási lehetőség, mivel olyan részletek és finomságok kerülnek előtérbe amelyek bemutatására hagyományos koncerten nincs lehetőségünk. Közelebb kerül a hallgató ahhoz a bizonyos első akkordmenethez, az első dallamhoz ami az általa már jól ismert zeneszámot táplálja. Visszatérünk az inspirációkhoz, a legmélyebb gyökerekhez. A művek belső lényege bontakozik ki, kinyílnak, kiszélesednek: szabaddá válnak.
Az orgona hangja képes kiragadni hallgatóját a pillanatból, megteremtve az időtlenség illúzióját – ezen a koncerten mégis fontos szerepet kap…
Ha csak futó pillantást vetünk a Kossuth-díjas Vashegyi György vezényletével a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén megszólaló művekre, legelső észrevételünk talán…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
