Hrutka R.-Kovács D.-Kovács V.: Pablo és Picasso, avagy az állatok karneválja

„Jön a fordulat. Tudom. Érzem. Már jön, aki azt fogja kiabálni: Félre! El az útból! És csak özönlik a többi is utána, és azt üvöltik mind: "Félre! Helyet! Helyet! Helyet!" Meglátod, a fiatalok mindjárt bekopognak az ajtómon, és..." Részlet a darabból.

A kontroll a játékon belül legalább adott. Hatásod van a világára. Más is menekül. Ne mondd, hogy te nem! Hát látom. Karaktereket alkotsz Fészbúkon, meg Instán, posztolsz a szolidaritásról meg a kutyás nyaralásról, leizzadsz, ha nem lájkolják az eseményedet. Az online avatárod eseményét. Csak annyi a különbség, hogy én ugye veled ellentétben tudom, hogy a videojátékban az a karakter nem én vagyok. És arra gondoltam, ott a Városligetben, hogy mi lenne, ha mégis?

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”